Nem én vagyok az, aki évtizedek óta van vízen, csak három év van mögöttem, de hihetetlenül megszerettem – családi ösztönzésre próbáltam ki, belezúgtam és „úgy maradtam”. A tenger rengeteg olyan pillanatot kínál, ami valakinek fel sem tűnik, mások meg elvarázsolódnak. Nekem ilyen az, amikor a megjön a szél, kidagadnak a vitorlák és a hajó megindul, csendben, méltóságteljesen.
Annak, aki még sosem élte át, nehéz szavakba önteni, mennyire gyönyörű például, amikor nyugodt tengeren, de mégis szakadó esőben, szivárványok között haladunk. Azt hiszem, ezekre a momentumokra nem csak az újoncok, hanem a sokat tapasztaltak is szívesen emlékeznek vissza – a hajózásban az a kivételes, hogy olyan élményeket nyújt, amik csak ott, csak akkor és csak azoknak elérhetők.
Sokat fejlődtem: higgadtnak maradni, felidézni a már megtanultakat, a megoldást keresve kétszer, háromszor, sokszor nekifutni egy problémának. Elcsépeltnek hat, de mégis örök igazság, hogy a tenger és az elemek erejének tisztelete a túlélést jelentheti. Aki nincs tisztában a saját képessége és tapasztalása határaival, az önmagát és másokat veszélyezteti. Mégis mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti, próbálja ki a hajózást – lehet, hogy nem jön be, mert mást gondolt el a monitor előtt, de elképzelhető, hogy úgy jár mint én: belezúg és úgy marad.