Vakítóan sütött a nap, Lenny Kravitz zenéjére hasítottunk egy gyönyörű spinakker árnyékában, miénk volt a világ! Máig örömmel idézem fel a pillanatot, ami elkapott és nem enged el azóta sem. A kilencvenes évek vége felé, rögtön az Adriai-tengeren kezdtük, és büszkén mondhatom: szerelem volt első hajózásra!
A friss örömön túl hamar előjött, hogy tudni akartam azt is, mit miért csinálunk, úgyhogy a legjobb dolgot cselekedtem ennek érdekében: jó húsz éve már, hogy beiratkoztam Tiborhoz. Nem csak megtanított számos elengedhetetlenül fontos dologra, de megmutatta azt is, milyen a tér körülöttünk, mit jelent, ha megmutatkozik a szél és a víz tiszta, ősi ereje.
Utaztam már motoroson és katamaránon is, de sem a sebesség, sem a kényelem nem pótolja azt az érzést, amikor a vitorlás széllel szeli a habokat. Nekem ez az igazi tengeri élmény! Éppen ezért, ha ki kéne emelnem egy utat, a 2006-os Offshore Master tréninget mondanám: két hét hajózás, tanulás és egy csodálatos túra Szicílián át a Lipari-szigetekig, éjszakai átkeléssel a Messinai-szoroson, miközben megbabonázva nézzük a Stromboli vulkán tűzijátékát.
Tudok negatív, ám szerencsés végkifejletű esetet is felhozni: baráti társasággal keltünk át az Isztriáról Velencébe. Hátulról érkezett és körbevett minket a vihar, szakadt az eső. Vészesen közeledtünk a nagy forgalmú velencei bejárathoz… a fiúk kidőltek, s mi ketten lányok, hevederekkel kikötve próbáltunk helytállni a két-három méteres hullámokban, vaksötétben. A Magyar Jacht Akadémián megszerzett tudásnak hála, sikerült. Megtanultunk a megoldásra fókuszálni, így hatékonyabb a problémák kezelése, ami másokra is jó hatást gyakorol, a fedélzeten és a szárazföldön egyaránt.