Gyerekkori kalandvágynak indult, de már 1978 óta hajózom; beszippantottak az olyan pillanatok, mint az elindulás, a lelkes készülődés és az izgalom, amit az eljövendő kalandok miatt érez az ember. A Kalóztól az 55 lábas Jeanneau-ig, a Top Kat1-től az 50 lábas Lagoon katamaránig szinte minden típust megismertem, de volt szerencsém irányítani 105 lábas szkúnert is. A MAHART-os teherhajókról is tudnék mit mesélni!
Eredeti szakmám szerint navigátor mérnök vagyok. Őszintén élvezem, hogy átadhatom a kadétoknak a tenger és a hajózás szeretetét, hogy majd ők is átélhessék mindazt, ami miatt én is lelkesen emlékszem vissza az olyan utakra, mint amikor Malajzia és Thaiföld, Görögország és Horvátország, vagy éppen a francia partok és angol vizek között jártam.
Ennyi év alatt nem csak szép, hanem rizikós helyzetek is adódtak: 2007-ben a novemberi 30-35 csomós bórát váltotta egy igen erős jugó: az Odysseus négy-öt métereket liftezett Rab kikötőjében. A fiúk két nap alatt megtanulták, mit is jelent a kikötő- és kötélügyelet.
Egy alkalommal teljes vitorlázattal krajcoltunk a csökkenő, 20-25-ös bórában Biograd-Zadar irányban, amikor pont a forduló előtt, 7,5 csomós sebességnél, száz méterre a parttól a kormány kvadránsába bekötött baloldali láncfeszítő húzócsavar eltört. A felkészültség mellett gyors reflexek és szerencse is kellett, hogy megússzuk a partra futást – mégis vallom, hogy a stresszes helyzeteket csakis gyakorlással, gyakorlással és gyakorlással lehet kezelni. Olyan nincs, hogy mindig csak nyugodt vizeken hajózunk, de ettől nem kell, hogy bárki megijedjen: a fejlődéshez kellenek az ideálistól eltérő körülmények. Nem a sima víztükör képzi a gyakorlott tengerészt!